Mindennek van teteje, vége, befejezése, lezárása.
A Fluor - Mizu paródiáknak, átiratoknak is.
Eljött, mint kaszás a mézeskalácsházba kérni egy Pepsit Uhrin Benedektől.
Ti, a magyar könnyűzene szerelmesei, a bátor feldolgozók, youtubera feltöltők, megalkottátok a lépcsőket és felmásztatok a Himalájával vetekedő Mizu magaslataira, majd Hó Márton elhozta a csúcsot jelentő dalt.
Meghallgattam, és az érzés valahol bennem most múlik, pontosan. Mizu elengedtelek, már nem kellesz többé. Ez az a pillanat, amikor Stohl András keze összeér a VV-s lapokkal, amikor Friderikusz Sándor akar énekelni a megasztárban, amikor a Mikulásnak már kiürült a zsákja: ezután, már nincs semmi. (esetleg két sajtburger hazafelé a mekiben)
A Quimbynek meg "riszpekt!", hiszen nincs ház jó alap nélkül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.