"Öregszem de azért még törekszem én vagyok az öreg Sam..."
Ma este feltálalom nektek a 90-es évek egyik zseniális remekét, aminek szöveges tartalma talán még Kozsó Úr frenetikus slágereit is alulmúlja. Persze könnyű így 15 év után osztogatni erre arra, de valahogy a szar rímekre így sincs magyarázat. Van ma az országban egy AkkezdetPhiai, akik irodalmat írnak. A rímek és a nyelv 15 éve is pont annyira volt használható mint ma. A jódlizásra pedig egyszerűen nincs mentség.
Nem tudom, hogy a Happy Gang vagy Kozsó volt 15 éve menőbb, de talán akkor döntsük el most, hogy ki reppel szarabbul.
PS.: Bocs má Johhny úr, de lenyúltam Kozsót. Mea Culpa!
A kééééék sarokbaaan a Hepííííí Geeeeeeng!
A piros sarokban a veretlen bajnok:
Kozsóóóóóóóóó!
Ki kapja a nagyobb citromot?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
SoundKiller 2010.10.06. 20:59:24
hot chocolate 2010.10.06. 21:48:44
Szerintem az értelmes zenék száma valahogy különösen alacsony tendenciát mutat a 90es években. Persze az teljesen igaz, hogy most is és 90 előtt is dől és dőlt a gagyi mindenhonnan. A durva az az hogy akkor erre komoly kereslet volt.
Ma azért erősen elhatárolódik az a réteg, aki az igényes zenét részesíti előnyben. Kozsó és a Happy Gang menő volt, a Gumimaci nem az :D Akárhány nyelvre fordították is le :P
Úgy gondolom, hogy jó úton indultunk el. A megasztár is jobb mint 4 évvel ezelőtt :)
Respect és tisztelet Soundkiller úrnak.
